Szép egy eset...már a szereplők sem illenek össze.
Igen. Megtörtént az eset, pedig a fene sem várta...az este telt, munka befejezve, mesék döngicsélnek a tv-ben, másnapi ruhák kikészítése...és akkor a Nő kihúzza a hosszabbítóból a villanyradiátor zsinórját, hogy bevigye a hálószobába előmelegíteni a Kisfiú pizsijét. (17 fokos ruhák jegesnek tűntek). Ekkor! Ekkor...pukkanás s lőn...sötét és csend. A Kisfiú ijedtben felugrik a kanapé tetejére, de Anya (aki Nő) nem rezzen, fogja kulcsot és elindul: visszakapcsolom az áramot, nem fogsz félni? Itt vagyok a szemben levő folyosón. Nem, nem fog. De azért fél perc múlva felharsan a bégetés: anyaaa...hooool vaaaagy? Anya visszarohan, lámpák égnek...csakhogy csend van. A TV! Nem szól! A betyár! Mi is lehet? Ja, igaz a falon is van egy kapcsoló, amit partvissal simán visszalehet lökni, na figyelj, mindjárt lesz mese...lesz: PUKKANÁS! B.ssza meg. Mi a bánat? Ez nem illik Anyához, ezért lecsitul és gondolkodik.
Megvan a megoldás: FÉRFI! Felhívni a Szerelőbácsit, aki meg is ígéri, még ma kijön... Semmi vész, mesél a Kisfiú, sárkányok és kígyók repkednek a szobában, míg Anya mélázva nézi a plafonon égő lámpákat...aha...az működik…valami többkörös áram...és felugrik és veszettül dugdossa a konnektorokba a hajszárítót, kisfiú legnagyobb döbbenetére: Anyaaa micsinyááász??? Anya nem javítja ki, hogy "mit csinálsz", hanem vakkant: valamit! Majd kissé bűntudatosan elmagyarázza, hogy tudod, az áram a falban megy és néhol előbukkan, ahová be lehet dugni a vezetéket...és megint felpattan és a fiókokból hosszabbító-hegyeket rángat elő, kígyóznak szanaszét. Aztán beindul valami hang: bugyborékol az akvárium, halak megmentve!
További üldögélés, Szerelőbácsi várás: anyamostmértnincsmese újabb elmagyarázása. Majd! Jön a Szerelőbácsi, akinek a Nő elregéli az összes csodatételét és hőstettét, miszerint: pukkant, partvissal, újra pukkant és hosszabbító...a Szerelőbácsi megérdeklődi: azt mutassa meg, amit ki tetszett húzni. Megtetszem mutatni. Kihúzzuk, bedugjuk...a Szerelőbácsi ott áll csavarhúzóval készenlétben...és NEM pukkan. Mi ez? A Kisfiú izgalmában fejen áll a heverőn és vészesen sivít: pedig akkkkorát szóóóólt! Még szerencse, hogy itt van... A Szerelőbácsi a Nő kérdésére, hogy akkor most mi van, megadja az örök férfi és szerelő választ: előfordul ilyen....Majd tessen szólni...Tessen a nyavalya... Mindegy lefekszünk. Éjjel a Nő megvilágosodik, miszerint a monitor áramlökést kapott és ettől baja lett. Hogy ezt honnan tudja, kész csoda, mert a Nő kétszer utóvizsgázott életében, abból az egyik az elektrotechnika volt, amit csak addig bírt felfogni, hogy a karácsonyfaégő sorosan vannak kötve...de most tudja. Majdnem felkel, de minek: ha baja lett, akkor megvár reggelig, éjszaka egészségesebb aludni, mint monitorokon izgulni.
Reggel, a monitor békésen világít, de a Nő valami isteni sugallatra (csakis a Teremtő férfi-aspektusa lehetett) az addigi havi munkáját cd-re menti, sőt pendrive-ra is. És dolgozik...3 órán keresztül, mikor a monitor...elsötétül, igaz csak picit, majd jobban, majd kipurcan. A Nő felhívja a Gyerek Apját és drámaian előadja a helyzetet, miszerint szarik rá, hogy "előfordul ilyen", neki határideje van! A Voltférj telefonon keresztül elmagyarázza, mit hol kell kihúzni és visszadugni. Ez külön expedíció, mert a Nő hátulról nem is látta igazából a számítógépet és a madzag halmazoktól vészes szókincsre lendül (kisfiú oviban), miközben füle és válla közé szorított telefonba ordítozik...állítólag...érdekesen érzékeny a férfiak hallása, ha nem ők idegesek...mindegy. Kihúzva, bedugva, újraindítva: gáz van. Nem megy. Majd meglátjuk, a Nő ennél többet nem tehet. Ezért felöltözik, sminkel és elrohan a kedves helyére, ahol sokkal kellemesebb, mint a döglött gép mellett. Útközben újabb Férfit hív, a főnökét, hogy hozzon egy tartalék monitort...hoz. Aztán hátradől a vonaton...és felül, mert a VASALÓ! Telefon, Férfi...házmester legyenolyankedves nézze meg...megnézi. Persze, hogy kihúzta, nem hülye. A délután szépen telik, másnap kiderül, a gép rossz, nem a monitor...a Nő számolja a kieső napokat és a napi normál adag már a horrorisztikus méretté nő...de nem dúlja magát. Ez van. Kész. Majd alakul. És alakul. A Barátnő éppen ráér, 3 órát lehet nála dolgozni (na, ezért kellett a mentés...köszönöm Istenem a súgást...bár lehet, Mihály Arkangyal volt, elég férfias jelenség) és a netkávézó is belefér, anyagilag. Gép hazakerül, ölben, gyalog...kék foltok a Nő felkarján, mert rohadt nehéz. Csak program hiba volt. Hm. És visszadugdosás...hajaj. Lássuk...nem lehet olyan bonyolult, ha kifelé is sikerült. Itt a Nő a lába közé pillant, hogy kinőtt-e ott valami, ami arra tenné képessé, hogy tarka és mindenféle alakú zsinórokat dugdosson...de ott változatlan a helyzet...megoldjuk, nőiesen. Ha mindenféle alakú és színű, az jelent valamit. Gép áramtalanítva, hiszen csakis Férfi képes áram alatt lévő, sőt nyitott oldalú gépben matatni. Aki Anya, az felelős...és különben is. Az asztal alatt újabb meglepik, 3 hosszabbító Voltférj által össze kapcsolt zűrzavara, majd kitisztul a kép. Végre! Értem! És felállva belecsapja a fejét az asztalba és itt kicsúszik egy lófantasztikus, amit a Kisfiú nem vett észre. Szóval: lila a lilába, hosszúkás a hosszúkásba. Mindenki megtalálja a párját. Kapcsoló, áram, gomb...megy. Csak másnap akad ki, amikor a Nő a maga tempójában nyitogatja az ablakokat és pörög (határidő!!!). Purcan. Kitépve, úgy ahogy van berontva a szervízbe, lobogó zsinórokkal, emelt hang...helyben tesztelés...kiakadás...géphiba...csere...haza...zsinórok, kapcsolás...munka. Megy ez.
peonia.virtus.hu
Igen. Megtörtént az eset, pedig a fene sem várta...az este telt, munka befejezve, mesék döngicsélnek a tv-ben, másnapi ruhák kikészítése...és akkor a Nő kihúzza a hosszabbítóból a villanyradiátor zsinórját, hogy bevigye a hálószobába előmelegíteni a Kisfiú pizsijét. (17 fokos ruhák jegesnek tűntek). Ekkor! Ekkor...pukkanás s lőn...sötét és csend. A Kisfiú ijedtben felugrik a kanapé tetejére, de Anya (aki Nő) nem rezzen, fogja kulcsot és elindul: visszakapcsolom az áramot, nem fogsz félni? Itt vagyok a szemben levő folyosón. Nem, nem fog. De azért fél perc múlva felharsan a bégetés: anyaaa...hooool vaaaagy? Anya visszarohan, lámpák égnek...csakhogy csend van. A TV! Nem szól! A betyár! Mi is lehet? Ja, igaz a falon is van egy kapcsoló, amit partvissal simán visszalehet lökni, na figyelj, mindjárt lesz mese...lesz: PUKKANÁS! B.ssza meg. Mi a bánat? Ez nem illik Anyához, ezért lecsitul és gondolkodik.
Megvan a megoldás: FÉRFI! Felhívni a Szerelőbácsit, aki meg is ígéri, még ma kijön... Semmi vész, mesél a Kisfiú, sárkányok és kígyók repkednek a szobában, míg Anya mélázva nézi a plafonon égő lámpákat...aha...az működik…valami többkörös áram...és felugrik és veszettül dugdossa a konnektorokba a hajszárítót, kisfiú legnagyobb döbbenetére: Anyaaa micsinyááász??? Anya nem javítja ki, hogy "mit csinálsz", hanem vakkant: valamit! Majd kissé bűntudatosan elmagyarázza, hogy tudod, az áram a falban megy és néhol előbukkan, ahová be lehet dugni a vezetéket...és megint felpattan és a fiókokból hosszabbító-hegyeket rángat elő, kígyóznak szanaszét. Aztán beindul valami hang: bugyborékol az akvárium, halak megmentve!
További üldögélés, Szerelőbácsi várás: anyamostmértnincsmese újabb elmagyarázása. Majd! Jön a Szerelőbácsi, akinek a Nő elregéli az összes csodatételét és hőstettét, miszerint: pukkant, partvissal, újra pukkant és hosszabbító...a Szerelőbácsi megérdeklődi: azt mutassa meg, amit ki tetszett húzni. Megtetszem mutatni. Kihúzzuk, bedugjuk...a Szerelőbácsi ott áll csavarhúzóval készenlétben...és NEM pukkan. Mi ez? A Kisfiú izgalmában fejen áll a heverőn és vészesen sivít: pedig akkkkorát szóóóólt! Még szerencse, hogy itt van... A Szerelőbácsi a Nő kérdésére, hogy akkor most mi van, megadja az örök férfi és szerelő választ: előfordul ilyen....Majd tessen szólni...Tessen a nyavalya... Mindegy lefekszünk. Éjjel a Nő megvilágosodik, miszerint a monitor áramlökést kapott és ettől baja lett. Hogy ezt honnan tudja, kész csoda, mert a Nő kétszer utóvizsgázott életében, abból az egyik az elektrotechnika volt, amit csak addig bírt felfogni, hogy a karácsonyfaégő sorosan vannak kötve...de most tudja. Majdnem felkel, de minek: ha baja lett, akkor megvár reggelig, éjszaka egészségesebb aludni, mint monitorokon izgulni.
Reggel, a monitor békésen világít, de a Nő valami isteni sugallatra (csakis a Teremtő férfi-aspektusa lehetett) az addigi havi munkáját cd-re menti, sőt pendrive-ra is. És dolgozik...3 órán keresztül, mikor a monitor...elsötétül, igaz csak picit, majd jobban, majd kipurcan. A Nő felhívja a Gyerek Apját és drámaian előadja a helyzetet, miszerint szarik rá, hogy "előfordul ilyen", neki határideje van! A Voltférj telefonon keresztül elmagyarázza, mit hol kell kihúzni és visszadugni. Ez külön expedíció, mert a Nő hátulról nem is látta igazából a számítógépet és a madzag halmazoktól vészes szókincsre lendül (kisfiú oviban), miközben füle és válla közé szorított telefonba ordítozik...állítólag...érdekesen érzékeny a férfiak hallása, ha nem ők idegesek...mindegy. Kihúzva, bedugva, újraindítva: gáz van. Nem megy. Majd meglátjuk, a Nő ennél többet nem tehet. Ezért felöltözik, sminkel és elrohan a kedves helyére, ahol sokkal kellemesebb, mint a döglött gép mellett. Útközben újabb Férfit hív, a főnökét, hogy hozzon egy tartalék monitort...hoz. Aztán hátradől a vonaton...és felül, mert a VASALÓ! Telefon, Férfi...házmester legyenolyankedves nézze meg...megnézi. Persze, hogy kihúzta, nem hülye. A délután szépen telik, másnap kiderül, a gép rossz, nem a monitor...a Nő számolja a kieső napokat és a napi normál adag már a horrorisztikus méretté nő...de nem dúlja magát. Ez van. Kész. Majd alakul. És alakul. A Barátnő éppen ráér, 3 órát lehet nála dolgozni (na, ezért kellett a mentés...köszönöm Istenem a súgást...bár lehet, Mihály Arkangyal volt, elég férfias jelenség) és a netkávézó is belefér, anyagilag. Gép hazakerül, ölben, gyalog...kék foltok a Nő felkarján, mert rohadt nehéz. Csak program hiba volt. Hm. És visszadugdosás...hajaj. Lássuk...nem lehet olyan bonyolult, ha kifelé is sikerült. Itt a Nő a lába közé pillant, hogy kinőtt-e ott valami, ami arra tenné képessé, hogy tarka és mindenféle alakú zsinórokat dugdosson...de ott változatlan a helyzet...megoldjuk, nőiesen. Ha mindenféle alakú és színű, az jelent valamit. Gép áramtalanítva, hiszen csakis Férfi képes áram alatt lévő, sőt nyitott oldalú gépben matatni. Aki Anya, az felelős...és különben is. Az asztal alatt újabb meglepik, 3 hosszabbító Voltférj által össze kapcsolt zűrzavara, majd kitisztul a kép. Végre! Értem! És felállva belecsapja a fejét az asztalba és itt kicsúszik egy lófantasztikus, amit a Kisfiú nem vett észre. Szóval: lila a lilába, hosszúkás a hosszúkásba. Mindenki megtalálja a párját. Kapcsoló, áram, gomb...megy. Csak másnap akad ki, amikor a Nő a maga tempójában nyitogatja az ablakokat és pörög (határidő!!!). Purcan. Kitépve, úgy ahogy van berontva a szervízbe, lobogó zsinórokkal, emelt hang...helyben tesztelés...kiakadás...géphiba...csere...haza...zsinórok, kapcsolás...munka. Megy ez.
peonia.virtus.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése